Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.
A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán.
A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval
és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak,
néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.
Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így szólt:

"Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket?
Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak,
ez a problémáitok és a stresszetek forrása is.
Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze,
de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek. Feltételezzük,
hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék.
Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg.
Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a bennelévő kávét.
Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak..., a kávét élvezzétek"

 Érdekes gondolat!

Nézzetek utánna a lelketekben ti is!