Hogyan segíthetjük vakvezető munkáját?
Először is tisztázzuk, hogyan ismerjük fel a vakvezető kutyát!
Az eb hámot hord, rajta általában vöröskereszt található. A vaknál nem mindig van fehér bot, és van, akit ez zavar.
- Ne simogassuk a vakvezető kutyát, az ő helye a vak mellett van.
- Ne etessük, és ne hívogassuk!
- Vegyük pórázra saját kutyánkat, ha vakvezető közlekedik.
- Ne ijesszük meg a dolgozó kutyát!
- Ne vegye át a vak vezetését, ha kutyával közlekedik!
- Parkoláskor hagyjunk számukra a járdán elegendő helyet!
- Ha gyalogátkelőnél várakozik a vakvezető kutya és gazdája, figyelmeztessük a gazdit, mikor vált zöldre (mert a kutya nem érzékeli a lámpát!) vagy mikor tud zökkenőmentesen a túloldalra jutni!
- A vakvezető kutyásoknak soha nem szabad mozgólépcsőt használni, ez a kutya számára roppant balesetveszélyes.
- A buszmegállónál kérdezzük meg, melyik buszra várnak, és tájékoztassuk a vakot, ha az megérkezett!
- A vakvezető kutya oda is elkísérheti gazdáját, ahová más kutyák nem: orvosi rendelő, bevásárlóközpontok stb. Legyünk belátóak velük!
- Ne követeljük a szájkosár használatát: a vakvezető nem harap, és így is elég dologra kell figyelnie, ne nehezítsük a munkáját!
- Autóban ülve ne a fénykürttel vagy integetéssel biztassuk átkelésre, szóljunk ki, hogy indulhat!
- Soha ne a kutya felől álljunk, ha segíteni akarunk!
Mindezeket figyelembe véve biztosan jó szívvel gyönyörködhetünk egy-egy vakvezető kutya és gazdája bizalmon alapuló, komoly érzelmeken nyugvó mindennapos munkájában.
