Létray Ákos : Valahol

Ne kérdezd, mellém ülsz-e, ha egyedül ér, ami bánt
Kegyetlen perc már rám is várt.
Mesélj, mondd el benned merre tart a világ
Mi az mi fűt, mi hajt tovább?

Segíts, ha elfeledném, nemcsak ünnep vár,
Hogy nem mindig szép, de nem mindig fáj,
Hát követem, bárhová hív már.

Valahol egy álmos éj mélyén
A dallamokba bújt szavak végén
Éreztük, hogy nincs is szebb bolygó,
hogy minden, minden épp így jó.
Mert minden árny próbál,
És minden fény formál,
Hát nem mindig szép, de nem mindig fáj
Szeretem minden percét már.

Kerestem mindenhol és rám talált ami kell,
Azért nincs út, hogy tévedj el.

Segíts, ha elfeledném, nemcsak mámor vár,
Hát nem mindig szép, de nem mindig fáj
Viselem minden arcát már.

Valahol egy álmos éj mélyén
A dallamokba bújt szavak végén
Éreztük, hogy nincs is szebb bolygó
Hogy minden, minden épp így jó
Mert minden árny próbál
És minden fény formál
Hát nem mindig szép, de nem mindig fáj
Szeretem minden percét már.