Fél hétkor ébresztő!
Hétre be is értünk, és negyedkor már vették is a vért.
Meglepetésemre semmi vészes nem volt ebben a hírhedt cukros lében...Sőt még talán jól is esett.
Aztán hazajöttünk (mert a Papi is jött). Aludtam egyet, és két óra múlva újra ott ültünk és vártuk az újabb csapolást.

Aztán ismét hazanyargaltunk és lenyírtam a Papi sörényét (utánna jó nagyot fürdött, pihent), játszottam, meg agyaltam az ajándékokon.

Aztán a végeredmény, hogy a kassza kicsi, de mindenkinek megvan a meglepi (még ha csak a fejembe is).
Bár apu ajándékának csak ő fog örülni...de ő nagyon .

Végeredmény:

Öcsi: már megvettem az alsógatyát, minek elején duzzog a tasmániai ördög (a barátnőjének tetszett).

Apu kedvenc bajor népzenei Cd-i egyikét-másikát kapja majd
(remélem csak a nagy buszban hallgatja az utasok örömére, nem a kocsiban a mi bánatunkra ).

Anyu is olyant kap amire tudom, hogy vágyik, csak ide nem vésem be, mert nem lenne neki meglepi. Ugye neki névnapja is lesz...

Mama megkapta már a régi konyhaasztalunkat, az ajándék, hogy nem hagytuk kifizetni...Névnap itt is!

Apu szülei kapnak képet a Bobóról, mert ők még nem látták...a hasam sem , mert messze laknak.

Papi meg kap új ablaktörlőt a kocsira.( meg kifestheti a gyerekszobát is ).

Tovább a nap:

A sok agyalástól megéheztünk. Menü a közeli étterembe, befutás a melóba, leadni a bérletet.
Aztán meglesni a babaágyat és a pelenkázót.
Nem olcsó, de nem is drága, és a gyártótól van.
Talán itt veszük majd egyszer meg.
Meghitt séta az Árkádban, egy hosszúkávéval megspékelve.

Körbelestem gyorsan és most itt vagyok.

Pussz mindenkinek!