Azt hiszem mostanában "ego" énem került fölénybe...
Nincs erőm-kedvem figyelni másokra!
Sőt van, hogy kimondottan örülök egy adott ember bosszúságának, ami végleg elszomorít, de mégis repes a szívem, ha valaki keresztbe tesz neki.
Hiszen ő is keresztbe tett nekem-nekünk, és sokat sírtam, bosszankodtam /-ok miatta.
De aki örül...az nem én vagyok...vagy igen?
Azt hiszem sok időm van gondolkozni!
