A Mikulás egyszer, nagyon régen, amikor készülődött a gyerekekhez, úgy december elején, telepakolta a puttonyát. Épp füttyentett volna a rénszarvasoknak, amikor a zsákot megemelve megroppant a dereka. Azonnal ágynak esett, nem is tudott mozdulni, épp azon aggódott, hogyan is fognak az ajándékok eljutni a gyerekekhez. Akkor járt arra Télapó, aki, mint tudjuk a hosszú szakálláról híres, hisz ha megrázza, rögtön elkezd esni a hó.
Látta, hogy nagyon beteg a Mikulás.
"Segíthetnék valamit neked? - kérdezte.
És akkor a Mikulás megkérte őt, szállítsa el a kicsiknek a meglepetéseket.Sajnos a következő években is még az ágyat nyomta Mikulás, így sok-sok éven át a Télapónak kellett december 6-án az ajándékozást megoldania. Ám amikor Mikulás meggyógyult, már nem szívesen adta volna vissza a nemes feladat teljesítését Télapó.
"Megszerettek a gyerekek, már én szeretném minden évben elvinni az ajándékaikat."
De Mikulás tiltakozott:
"Még rám is emlékeznek, engem is kedvelnek a gyerekek!
Tudod mit, Télapó? Kérdezzük meg őket, kit várnak december 6-án!"
Úgy is tettek. A gyerekek egy része Mikulást szólította, a többiek Télapót.
Így történt, hogy megállapodtak: bizonyos családoknak egyikük, míg a többieknek a másikuk viszi el az ajándékot.

Nem édes?