Csütörtökön ismét elmentem táncolni!

Nagyon jól esett!

Hastánc

A hastánc az európai táncokkal ellentétben a belső izmok mozgatásából áll.
A hangsúly a csípőtájékon van, azonban az érzelmeket, a tánc lelkét a finom kézmozdulatok mesélik el.
Jellegét egyrészt az egymásba átfolyó, lágy, hullámzó, érzéki csípőmozdulatok adják, amelyek kígyózó,
hipnotikus hatásúak, másrészt az energikus, hirtelen és pontos csípőlökések és -ejtések, a rázások és rezegtetések.
Nehézségét az adja, ami szépségét is: a legtöbb mozdulatnál a felsőtest és a csípő teljesen más,
gyakran ellentétes irányú mozgást végez.
Ebben a táncban teljesen elkülönül a csípő, a derék, a mell, a váll,
fej mozgása, minden mozdulatnak nőiességet, érettséget kell árasztania.
A tánc így egyszerre légies, misztikus, kecsesen áramló és határozott, földi, szenvedélyes
. Mindezt elősegíti a lírai, de különböző ritmusvilágú arab zene is.

Az egész test mozog, beleértve a nagyon tipikus fej, váll és mellmozdulatokat,
amelyeket lágy karmozdulatok kísérnek.
A marokkóiak, libanoniak képviselik a „népies" vonalat, az egyiptomiak a művészibbet, kecsesebbet.
A különbözőségük ellenére egyben hasonlítanak is a táncok,
a mozdulatok, a kézmozdulatok bárhol a világban, a maguk módján a nőiességet sugározzák.

Én az arab változatát tanulom, a török nem igazán érdekelt.